 |
| Ha nincs Balaton, megteszi a reptér |
2010. december 8., szerda
2010. november 30., kedd
2010. november 22., hétfő
Nyuszi Hopp
 |
| Pár órás fiókák, és hatan vannak. Sajnos lemaradtunk a reggeli szülésről, így viszont reggel együtt fedezhettük fel őket. |
2010. november 19., péntek
2010. november 16., kedd
2010. november 15., hétfő
Rekviem
Emlékszem régen hetente megnyertem egy lakás árát. Napi két-hárommillió forintot játszottam össze és még telefonos segítséget se kellett kérnem, mert egyszerűek voltak a kérdések. Néha Őskével versengtünk, hogy ki tudja hamarabb a választ megmondani, és csak mosolygott, amikor halkan bevallottam, nem tudom, hogy a válasz „A” vagy „C”. Természetesnek tűnt számomra, hogy ő mindig mindenre tudja a választ, gazdagodtunk, de a végén sose mi lettünk a milliomosok. Akkor ott nem is vágytam rá. A tudományok és a művészetek szeretetét kaptam akkor tőle. Egyszer nevetve mesélte, hogy még szinte beszélni is alig tudtam, de már újságoltam mindenkinek mit „olvastam” abban a lexikonban, amelyiknek űrhajós van az elején.
Sose felejtem el, amikor kíváncsi gyermekként megkérdeztem, mi történt a középső ujjával, hogy olyan furcsa alakja van. „Megharapta egy kenguru” – mondta mosolyogva, és ennyiben is maradtunk. Évekkel később tudtam meg, hogy egy orosz katonai csizma torzította el a kezét vallatás közben. A háború után, egyik este érte jöttek, és csak hat évvel később léphetett be újra a házuk ajtaján. A hazatérésbe vetett hite, a katonai neveltetése, és falusi tanító apjának szigora tartotta életben. Gyerekként megtanult latinul, ami egy rabkórházban az életét mentette meg. Állandó látogatója lett a rabok számára kialakított szegényes könyvtárnak és lassan megtanult oroszul is.
Egész életét folyamatos tanulásnak tekintette. Amit nem láthatott a valóságban, megnézte könyvekben. Gyűjtötte a szépirodalmat, a lexikonokat, de még ponyvát is, hogy tudását átadhassa gyermekeinek és unokáinak, akikkel egyszer majd a televízió előtt ülve lehessen milliomos.
Felnőttként jöttem rá, hogy elkényelmesedtem, és csak kifogásokat keresek, miért is nem tudok elmenni egy koncertre, egy kiállításra. Azt számolom, hogy egy múzeumi belépő ára hány menzai ebédemnek felel meg. Önigazolást keresek, miért is ésszerű a döntésem, hogy nem mentem el színházba. A közhelyes rohanó világunkban sokkal inkább már arra vágyunk, hogy gazdagok legyünk, és megígérhessük magunknak, ha lesz pénzünk rá, megnézzük Picasso-t.
Őske ma egy éve ment el. Tudom, ha most neki panaszkodnék, hogy olyan rossz nekem, és milyen nehéz most az életem, mert valamiért nem tudok elmenni egy kiállításra, vagy olyan sok a problémám… azt mondaná, hogy „az akarat nem kerül pénzbe”, és igaza lenne, hisz annyi nehézség mellett neki sikerült teljes életet élnie.
Gondolok ma (is) Rád.
2010. november 13., szombat
2010. november 11., csütörtök
2010. november 10., szerda
2010. november 8., hétfő
2010. november 6., szombat
Bartók
 |
| "Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében." /Bartók Béla/ |
2010. november 5., péntek
2010. november 4., csütörtök
2010. november 3., szerda
2010. október 29., péntek
Infra
 |
| Megérkeztek a rendelt kiegészítőim. Ez a kép egy IR1000nm szűrővel készült. |
Update:
 |
| Némi utómunkával a nyers képből ez alakítható. |
2010. október 28., csütörtök
Ösvény
 |
| "És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg." |
2010. október 27., szerda
2010. október 26., kedd
Kutyafürdetés
 |
| "Íjjaj, úgy élvezem én a strandot, Ottan annyira szép és jó Annyi vicceset látok hallok, És még bambi is kapható" |
2010. október 25., hétfő
2010. október 23., szombat
2010. október 22., péntek
Dunakeszi bicikliút - válasz "kirk kapitánynak"
A minap olvastam a Kerékagy blogon egy posztot a Dunakeszin elkészült bicikliútról. Mivel az Index is lehozta az oldalán, tokkal-vonóval (és képpel), gyorsan meg is néztem. A poszt eléggé alulmúlta a blog - amúgy egyébként jó - színvonalát. A cikk rövidsége ellenére számos helyen vérzik, hiányolja a tényeket, rossz színben tüntet fel egy egyébként jó kezdeményezést. Nem kívánok helyi/napi politikával foglalkozni, egyrészt mert nem érdekel, másrészt mert pont le@&# ki milyen politikai ideológiát lát benne, vagy hogy polgármestert ki mennyire szereti vagy sem. Jelen esetben csak a bicikliúttal foglalkozom.
A posztot olvasva első kérdésem az volt, hogy egy meg nem nevezett fővárosi biciklis szervezetnek milyen érdemi véleménye lehet? Azon kívül, hogy ők is tekerik a drótszamarat, más közös pontot nem látok. Ugyanez érvényes azokra a kommentelőkre, akik nem laknak az érintett környéken, a térképen se találják meg Dunakeszit google maps nélkül, vagy keverik Budakeszivel.
A cikke utáni kommentek alapján úgy gondolom, a kirk kapitánynak át kellene gondolnia a posztjában írtakat. Szerintem sétáljon/biciklizzen ő is végig az érintett úton. Jó lenne, ha nem az állandó hibakeresés, picsogás lenne a jellemző, hanem lehetne örülni egy elkészült kerékpárútnak, ami bizony már nagyon kellett. Elejét véve a trollkodásnak, nem csak ide, máshova is nagyon kellene, és őszintén remélem, hogy hamarosan lesz is. A cikket olvasva több gondolat is felmerült bennem, amit szeretnék itt helyretenni az alapján, ahogy én látom.
Először is a Fóti út forgalmas. Reggel, délben és este is. A képek 17 óra körül készültek, pont amikor az emberek munkából mennek haza, kocsival, gyalog vagy biciklivel.
Először is a Fóti út forgalmas. Reggel, délben és este is. A képek 17 óra körül készültek, pont amikor az emberek munkából mennek haza, kocsival, gyalog vagy biciklivel.
Az út szélén kerékpársávot kijelölni nem lehet, mert ahhoz nem elég széles az út, ráadásul nem is biztonságos, mert az út szélén árok van, zúgnak melletted a teherautók, buszok, kocsik. Az út szélesítése költségesebb, építés alatt lassítja az amúgy is sűrű forgalmat, és nem hiszem, hogy gyerekkel kellene ott biciklizni. A felfestett kerékpársávra meg rendszeresen odaparkolnak az autók.
A kerékpárúttal párhuzamosan történt járdakijelölés és építés is, így az út nagy részén nem akad össze a biciklis a gyalogossal. Az útépítés mellett rengeteg fát is ültettek. Korábban ezen a részen sár, és egy darabokra tört betonjárda volt, amin kész öröm volt esőben gyalogolni.
Ahol a járda és a bicikliút keresztezi az autóutat, ott most kiépített és felfestett átkelők vannak, amik eddig nem voltak. Kis változás ugyan, de lényegesnek tartom a biztonság és az igényesség szempontjából.
Itt például annyira nem lehet belátni a kereszteződést gyalogosan vagy kerékpárral, hogy kifejezetten veszélyes volt átmenni a túloldalra, ahol nem volt már járda. Kitaposott földút volt innen egészen a Fenyő lakóparkig. Túloldalt van cementlapos járda, amin a gyalogosok elférnek ketten egymás mellett, de babakocsit tolni, vagy gyerekkel sétálni a széttöredezett járdán nem volt jó. Kerékpározásról ugye meg nem is beszélhetünk.
Ha már a fűtelepítésről van szó, itt azt a szakaszát láthatjátok az útnak, ahol kirk kapitány írása szerint a fű aljas módon ki lett irtva. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megépült kerékpárút többi szakaszával ellentétben, ezt a füvesített területet tényleg locsolták és gondozták. Másrészt belátható az is, hogy ekkora szakasz igazán beáldozható, és maradt még hely füvesítésre.
Az elektromos szekrény pedig egyszerűen ki kell kerülni, hiszen az áttelepítése kissé költségesebb. Úgy tudom gyártanak már bicikliket forgatható kormányos kivitelben is, azokkal nem csak egyenesen lehet haladni. Aki meg nem tud kanyarodni, az ne biciklizzen.
Én személy szerint nem értékelem a hiányos és nem tényszerű információkra alapozott írásokat, ennyi kiegészítést szükségesnek láttam. A képek alapján meg látható, hogy azért annyira nem lett szar a bicikliút. Örülni kellene neki, nem picsogni.
Aki meg picsogni akart, megtehette itt:
2010. október 21., csütörtök
2010. október 20., szerda
2010. október 18., hétfő
2010. október 17., vasárnap
2010. október 16., szombat
2010. október 15., péntek
2010. október 14., csütörtök
2010. október 13., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)